Kedves Nagyapa!
Hímezek-hámozok és szégyellem magam, mert hanyagollak téged és nem írok. Vagyis írok én, csak nem éppen neked. Beindult az új félévem és van elég írnivaló ahhoz, hogy a végén már ódzkodjak is kicsit a tolltól.
Szakmai gyakorlatok és íráskészség-fejlesztés. Végre valami, aminek érdemi hasznát látom a műveltséget csiszolgató tárgyak után. Persze az is lehet, hogy csak azért mondom ezt, mert bizony megdicsértek. Nem fogok szerénykedni. Szeretném, ha tényleg büszke lennél rám. Megkaptam, hogy van tehetségem az íráshoz és sokaknak tetszett is a szemeszter első cikke. Olyannyira, hogy az enyémet találták a legjobbnak. Az igazsághoz persze hozzá tartozik az is, hogy nem az ELTE magyar szakának egy négyszáz főt számláló szemináriumán találtak a legjobbnak, de akkor is jól esett. Kaptam egy könyvet is, amit a szerző dedikált nekem. Persze a tanárom írta, de azért ez sem rossz dolog. Bejöhet neki a stílusom, mert a második cikkem már meg is jelentette egy internetes portálon. Persze itt-ott átírta. Nem merném azt mondani, hogy javította, mert valahogyan nem éreztem a végterméket jobbnak. Mindenkinek a saját gyermeke a legszebb, na. Egyébként ez sem óriási szenzáció, de el kell indulni valahogyan.
A sors, mintha csak érezte volna, hogy megérdemelnék némi honoráriumot, hirtelen fordulattal állt elő. Megérkeztek a lassan két hónapja várt játékaim. Három gyönyörű buzogány és ugyancsak három csodaszép labda. Azért remélem, hogy jut majd időm mellettük írni is. Akár neked, akár a tanáraimnak.
A sors, mintha csak érezte volna, hogy megérdemelnék némi honoráriumot, hirtelen fordulattal állt elő. Megérkeztek a lassan két hónapja várt játékaim. Három gyönyörű buzogány és ugyancsak három csodaszép labda. Azért remélem, hogy jut majd időm mellettük írni is. Akár neked, akár a tanáraimnak.
Szerető unokád
Utolsó kommentek