Kedves Nagyapa!
Sikerült mindent elintéznem az új igazolványommal kapcsolatban. A iskolakezdőkkel együtt én is felkeltem. Fél hétkor. Elszoktam már ettől, de sikerült kikecmeregni az ágyból. Persze ez nem egyenértékű a felébredéssel.
Meg fogsz lepődni, de a bürokrácia lassan örlő malmaival történhetett valami, mert mire teljesen magamhoz tértem már kifelé jöttem az okmányirodából, kezemben az átmenetileg magam igazolására szolgáló nyomtatott papírlappal. Mindez negyed kilenckor volt. Tizenöt perc alatt sikerült igényelnem egy új személyit. Szerintem éppen ez ébresztett fel. Azt hihettem, hogy álmodom és gyorsan felpattantak a szemeim. De tényleg megtörtént.
Meg fogsz lepődni, de a bürokrácia lassan örlő malmaival történhetett valami, mert mire teljesen magamhoz tértem már kifelé jöttem az okmányirodából, kezemben az átmenetileg magam igazolására szolgáló nyomtatott papírlappal. Mindez negyed kilenckor volt. Tizenöt perc alatt sikerült igényelnem egy új személyit. Szerintem éppen ez ébresztett fel. Azt hihettem, hogy álmodom és gyorsan felpattantak a szemeim. De tényleg megtörtént.
Ezt megünnepelendő betértem a könyvtárba, hogy elüssek még némi időt. Talán már egy éve is van annak, hogy utoljára beültem csak így olvasgatni. Mindenesetre jó volt. Az ÉS-t megint én "bontottam ki", pedig már egy hete ott volt az olvasóteremben. Nehéz volt megtalálni a rongyosra olvasott Magyar Nemzetek és Nemzeti Sportok között. Imádom a friss újságokat. Ahogy lapoznék, de a nyomdagépek által lyukasztott lapok éppen a lyukaknál kicsit összeragadnak. Én meg egy óvatos mozdulattal, két kézzel leválasztom a soron következő lapot az újságról.
Miután átnyálaztam és az arra érdemesnek vélt cikkeket elolvastam, hazafelé vettem az irányt. Ekkor akadt megint kezembe az ideiglenes személyi. Zsebbegyűrni nem akartam, meg egyébként sem fért volna el. Inkább fogtam tovább. Biciklire fel, tekerés haza. Unaloműzésképp vetettem pár pillantást a képre, ami az igazolványomon fog állni. Hétfői álomtól karikás szemek, kócos haj. Elmosolyodtam. Harmincéves koromig fog visszanézni rám ez a másnaposnak tűnő kiskamasz. Érett férfiként is ez a kölyök fog majd integetni az igazolványomról. Mennyire fogok majd hasonlítani rá, ha egy átdolgozott éjszaka után borostásan, szemüvegben és kopaszodva indulok újra munkába? Felismernek-e majd a gyerekeim, ha meglátják ezt a képet?
Itt tartottam a nagy morfondírozásban, mikor jött a kedvenc lejtőm. Kuncogni kezdtem. Elengedtem a bicikli kormányát, felálltam a két pedálra, térdeimmel szorítottam a nyerget és kitartottam a karjaimat. Hol van az még? Hiszen a kölyök a képen még én vagyok.
Miután átnyálaztam és az arra érdemesnek vélt cikkeket elolvastam, hazafelé vettem az irányt. Ekkor akadt megint kezembe az ideiglenes személyi. Zsebbegyűrni nem akartam, meg egyébként sem fért volna el. Inkább fogtam tovább. Biciklire fel, tekerés haza. Unaloműzésképp vetettem pár pillantást a képre, ami az igazolványomon fog állni. Hétfői álomtól karikás szemek, kócos haj. Elmosolyodtam. Harmincéves koromig fog visszanézni rám ez a másnaposnak tűnő kiskamasz. Érett férfiként is ez a kölyök fog majd integetni az igazolványomról. Mennyire fogok majd hasonlítani rá, ha egy átdolgozott éjszaka után borostásan, szemüvegben és kopaszodva indulok újra munkába? Felismernek-e majd a gyerekeim, ha meglátják ezt a képet?
Itt tartottam a nagy morfondírozásban, mikor jött a kedvenc lejtőm. Kuncogni kezdtem. Elengedtem a bicikli kormányát, felálltam a két pedálra, térdeimmel szorítottam a nyerget és kitartottam a karjaimat. Hol van az még? Hiszen a kölyök a képen még én vagyok.
Szerető unokád
Utolsó kommentek