Kedves Nagyapa!
Már régóta nem hiszek a Mikulásban. Mindig felismertem a pálinkaszagú szomszédot a jelmez alatt, mégis mindig ugyanolyan örömmel téptem fel a csomagokat. Egészen mostanáig.
Persze megértem, hogy elmúltam húsz, de ettől még kaphatnék csomagot vagy virgácsot vagy valamit. Meglehet, idén a Télapó nem szénhidrátbombával akart kedveskedni, mert hogy kedves volt az biztos.
A szobatársam alkalmilag Mikulásként dolgozott szórólapot és szaloncukrot osztogatva a járókelőknek. Tegnap kimentünk néhányan megnézni és fotózkodni vele meg ledönteni a kötelező forralt bort. Akkor már harmadnapja csinálta ezt a mikuláskodást miközben este tíztől egy gyárban dolgozott. Rossz volt látni, ahogy hétkor megérkezik a piros-fehér szerelésben, ledönt két kávét,átvedlik és kilenckor már indul is a másik munkahelyére, hogy reggel hét után dőljön csak az ágyba arra a csekély három órára, ami addig marad, míg nem kezdi elölről az egészet. Ma már zombiként dobta le magáról a takarót, mintha csak a sírhantot söpörte volna el maga fölül.
Ennyit láttam az egészből tegnapig. De tegnap... Kedélyesen fényképezkedett a gyerekekkel, mosolygott mindenkire, kellemes ünnepeket kívánt. Csak kevesen tudtuk, hogy a nikotin és a koffein émelyítő egyvelege az egyetlen, ami mozgásra bírja tagjait. És mégis vidám volt. Talán a gyermekek tekintete tette, talán a fiatal anyukák cinkos mosolya. Én mindenképp élveztem.
Nekem idén ő volt a Mikulás és ez az élmény a csomag. Nem volt rajta piros masni, nem csempészte a cipőmbe, de mégis örömet okozott. Lehet, hogy tényleg ő az igazi Mikulás, csak évközben üti el az időt velünk sörözéssel?
Persze megértem, hogy elmúltam húsz, de ettől még kaphatnék csomagot vagy virgácsot vagy valamit. Meglehet, idén a Télapó nem szénhidrátbombával akart kedveskedni, mert hogy kedves volt az biztos.
A szobatársam alkalmilag Mikulásként dolgozott szórólapot és szaloncukrot osztogatva a járókelőknek. Tegnap kimentünk néhányan megnézni és fotózkodni vele meg ledönteni a kötelező forralt bort. Akkor már harmadnapja csinálta ezt a mikuláskodást miközben este tíztől egy gyárban dolgozott. Rossz volt látni, ahogy hétkor megérkezik a piros-fehér szerelésben, ledönt két kávét,átvedlik és kilenckor már indul is a másik munkahelyére, hogy reggel hét után dőljön csak az ágyba arra a csekély három órára, ami addig marad, míg nem kezdi elölről az egészet. Ma már zombiként dobta le magáról a takarót, mintha csak a sírhantot söpörte volna el maga fölül.
Ennyit láttam az egészből tegnapig. De tegnap... Kedélyesen fényképezkedett a gyerekekkel, mosolygott mindenkire, kellemes ünnepeket kívánt. Csak kevesen tudtuk, hogy a nikotin és a koffein émelyítő egyvelege az egyetlen, ami mozgásra bírja tagjait. És mégis vidám volt. Talán a gyermekek tekintete tette, talán a fiatal anyukák cinkos mosolya. Én mindenképp élveztem.
Nekem idén ő volt a Mikulás és ez az élmény a csomag. Nem volt rajta piros masni, nem csempészte a cipőmbe, de mégis örömet okozott. Lehet, hogy tényleg ő az igazi Mikulás, csak évközben üti el az időt velünk sörözéssel?
Szerető unokád
Utolsó kommentek