Kedves Nagyapa!
A tegnapi vihar után kitisztult az ég. Az esti, magányos cigim közben felpillantottam és ezer meg ezer szempár nézett vissza rám. Úgy éreztem magam, mint akire rátelepedett a világ. Nem nehezedett a vállaimra, nem nyomott, inkább körbeölelt és magába olvasztott.
Felidézni sem tudom már, mikor láttam utoljára ennyire fényesnek a csillagokat. Rémlik valami a régi, éjszakába nyúló bújócskázásokról, amiket aztán a hűvös, nyári fűben fekvés követett. Talán tíz éve volt. Ez neked nem nagy idő, de nekem a féléletemről van szó. Megértheted, mekkora élmény volt újra látni a Kisgöncölt meg a többi csillagképet, amiknek nem tudom a nevét, mert annak idején Anya is csak ezt az egyet mutatta meg, ahogyan majd én is csak ezt az egyet tudom majd megmutatni a gyermekemnek. Miért is mutatnék neki mást? Hisz Göncöl őt is meggyógyíthatja a szekér kencéivel. Igaz, én nem vagyok beteg, csak vizitre hívtak vissza. A csodadoktorom boldogan vette tudomásul, hogy minden rendben van. Nem kell gyógyír. Vissza is ült a szekér bakjára, hogy eltűnjön a háztető mögött. Otthagyott a többi csillaggal, akiket nem ismerek.
Teljesen megbabonázott, ahogyan az eget kémleltem és úgy éreztem, hogy az visszabámul rám. Kedvesnek gondoltam, de egy idő után félni kezdtem. Nem mozdult az arca. Mintha szemrehányást szeretne tenni. Gyorsan végiggondoltam, mit ronthattam el, de nem találtam semmit. Tűrtem a hideg tekintetet. Még egy-két percig fagyosan vizslatott, de mikor rájött, hogy nincs mit megbánnom, rám kacsintott.
Egy pillanatig sem tartott, míg hamuvá égett a légkörben az a darab szikla. De tudom, hogy azt mondta, csak így tovább. Én meg babonásan kívántam. Nem mondhatom el, mit. Akkor nem teljesülne. De meg fogod tudni, ha valóra válik.
Felidézni sem tudom már, mikor láttam utoljára ennyire fényesnek a csillagokat. Rémlik valami a régi, éjszakába nyúló bújócskázásokról, amiket aztán a hűvös, nyári fűben fekvés követett. Talán tíz éve volt. Ez neked nem nagy idő, de nekem a féléletemről van szó. Megértheted, mekkora élmény volt újra látni a Kisgöncölt meg a többi csillagképet, amiknek nem tudom a nevét, mert annak idején Anya is csak ezt az egyet mutatta meg, ahogyan majd én is csak ezt az egyet tudom majd megmutatni a gyermekemnek. Miért is mutatnék neki mást? Hisz Göncöl őt is meggyógyíthatja a szekér kencéivel. Igaz, én nem vagyok beteg, csak vizitre hívtak vissza. A csodadoktorom boldogan vette tudomásul, hogy minden rendben van. Nem kell gyógyír. Vissza is ült a szekér bakjára, hogy eltűnjön a háztető mögött. Otthagyott a többi csillaggal, akiket nem ismerek.
Teljesen megbabonázott, ahogyan az eget kémleltem és úgy éreztem, hogy az visszabámul rám. Kedvesnek gondoltam, de egy idő után félni kezdtem. Nem mozdult az arca. Mintha szemrehányást szeretne tenni. Gyorsan végiggondoltam, mit ronthattam el, de nem találtam semmit. Tűrtem a hideg tekintetet. Még egy-két percig fagyosan vizslatott, de mikor rájött, hogy nincs mit megbánnom, rám kacsintott.
Egy pillanatig sem tartott, míg hamuvá égett a légkörben az a darab szikla. De tudom, hogy azt mondta, csak így tovább. Én meg babonásan kívántam. Nem mondhatom el, mit. Akkor nem teljesülne. De meg fogod tudni, ha valóra válik.
Szerető unokád
Utolsó kommentek