Kedves Nagyapa!
Gondolom, meglepett a színes, csiricsáré boríték meg a pasztellszínekben játszó levélpapír. Ezeket most muszáj volt megvennem, mert nagyon vidámmá teszik a levelet. Annyira vidámmá mondjuk nem, mint amennyire vidám most a kis unokád.
Sínen vagyok. Életem gőzmozdonya kék füstöt pöfékelve halad előre iskolai sikerektől, egy lány mosolyától és egy rég látott barát szavaitól hajtva. A vonatom monoton siklik előre a magabiztosság és az önbizalom felé. Még jó, hogy semmi közöm a MÁV-hoz, így oda is érhetek.
Mások tengernyi panasszal, gonddal, bajjal küszködnek, de én boldogan csónakázok ezen a tengeren. Nem evezek, úgyis a part felé visz az ár. Ráérek sodródni. Néha egy-egy nagyobb hullám átcsap a csónak felett. A sós víz csípi a szemem és marja a torkom. De bármennyire is elhomályosítják a látásom a könnyek, a szárazföld képe mindig tiszta marad.
Gondtalanul szállok. Nem berregek, nem sivítok csak csendesen suhanok, mint egy vitorlázó repülőgép. Innen fentről minden lenn, a földön csak apróságnak, semmiségnek hat. Minek is törődnék velük, ha szelhetem az eget? A madarak megértenek. Ha mellettem szállnak, szó nélkül intek nekik, ők meg visszabiccentenek és szarnak mindenre, ami alattunk van.
Hát így vagyok most. Földön, vízen, levegőben: vigyorogva.
Sínen vagyok. Életem gőzmozdonya kék füstöt pöfékelve halad előre iskolai sikerektől, egy lány mosolyától és egy rég látott barát szavaitól hajtva. A vonatom monoton siklik előre a magabiztosság és az önbizalom felé. Még jó, hogy semmi közöm a MÁV-hoz, így oda is érhetek.
Mások tengernyi panasszal, gonddal, bajjal küszködnek, de én boldogan csónakázok ezen a tengeren. Nem evezek, úgyis a part felé visz az ár. Ráérek sodródni. Néha egy-egy nagyobb hullám átcsap a csónak felett. A sós víz csípi a szemem és marja a torkom. De bármennyire is elhomályosítják a látásom a könnyek, a szárazföld képe mindig tiszta marad.
Gondtalanul szállok. Nem berregek, nem sivítok csak csendesen suhanok, mint egy vitorlázó repülőgép. Innen fentről minden lenn, a földön csak apróságnak, semmiségnek hat. Minek is törődnék velük, ha szelhetem az eget? A madarak megértenek. Ha mellettem szállnak, szó nélkül intek nekik, ők meg visszabiccentenek és szarnak mindenre, ami alattunk van.
Hát így vagyok most. Földön, vízen, levegőben: vigyorogva.
Szerető unokád
Utolsó kommentek