Kedves Nagyapa!
Ennyi évvel a hátad mögött, gondolom, már jónéhányszor kértek tőled is tanácsot. Az embernek szüksége van arra, hogy segítsenek néha neki egy-egy döntésben vagy a döntés véghezvitelében.
Hányszor hallottam már, hogy "de mégis mit mondjak?" Mindig azt válaszoltam, hogy amit gondolsz és sokszor megkaptam, hogy "mintha az olyan könnyű lenne". Sokáig nem értettem őket. Miért is lenne nehéz kimondani a gondolataikat? Aztán rájöttem, hogy nem a szavakba öntéssel, hanem magukkal a gondolatokkal vannak bajok. Hogyan is magyarázhatna el bárki bármit, ha ő sem érti, ha én sem értem, ha senki sem érti?
El sem hiszed, mit meg nem adnék azért, ha reggelre az olvasólámpám mellett pihenne a leveled a tökéletes tanáccsal.
Hányszor hallottam már, hogy "de mégis mit mondjak?" Mindig azt válaszoltam, hogy amit gondolsz és sokszor megkaptam, hogy "mintha az olyan könnyű lenne". Sokáig nem értettem őket. Miért is lenne nehéz kimondani a gondolataikat? Aztán rájöttem, hogy nem a szavakba öntéssel, hanem magukkal a gondolatokkal vannak bajok. Hogyan is magyarázhatna el bárki bármit, ha ő sem érti, ha én sem értem, ha senki sem érti?
El sem hiszed, mit meg nem adnék azért, ha reggelre az olvasólámpám mellett pihenne a leveled a tökéletes tanáccsal.
Szerető unokád
Utolsó kommentek