Köszönöm az üdvözlőlapot. Azt hittem, elfelejted a születésnapom, de kellemesen csalódtam. Remélem, a jókívánságaid mind-mind valóra válnak. Egyet már ki is pipálhatok. Gondolom, nem kell mondanom, hogy a siker, egészség, bor felsorolás utolsó tagjához volt szerencsém tegnap.
    Most biztosan mosolyogsz és bólogatsz, de nem ittam le magam. Csak néhány pohár bort csúsztattam le néhány szál cigi és jó társaság mellett. Amúgy csendesen, mondhatni öregesen. Nincs mit ünnepelni ezen. Eltelt egy év, megesik. Minek ezt nagy dobra verni? Nem változik vele semmi. A sör hideg marad, a cigi drága, az arcom megállt óraként, még mindig tizenhatot mutat. Hiába múltak el a tinédzser évek, még nincs pocakom, a hajam is megmaradt és egy gyerek sem szólított apunak.
    A huszadik is úgy telt mint az előző három. Egyetlen hagyományt szakítottam meg. Nem volt se Zsuzsa, se Kata. Egyetlen vezetéknév nélküli lány sem. Meglehet, csak ez változott. Mégis komolyodtam valamennyit.
   Talán értékelnem kellene az elmúlt egy évet: számot vetni, tanulni a hibákból. Ezt is terveztem az estére, de aztán egy muffin és egy gyertya meggyőzött, hogy ne vegyem ennyire komolyan magam. Mégsem negyven lettem, hogy sportkocsit lízingeljek és fiatalosan próbáljak öltözködni: csak egy évvel közelebb vagyok hozzád.