Kedves Nagyapa!
Remélem, feléd jobb idő van, mint a mi házunk táján. Itt lassan egy hét sem tud eltelni anélkül, hogy legalább egy kicsit ne esne mindennap. Nem az a hűvös, őszvégi eső esik, amit egy esernyő alatt összebújva vészelnek át a fiatal párok, hanem az a szürke, amiben egyedül sétálnak a lapátra tett srácok, nem törődve megfázással, tüdőgyulladással, halállal. Mi az nekik? Még örülnek is az esőnek, mert elfedi a könnycseppeket, amik komótosan gurulnak végig az arcukon, hogy a földön végezzék, mint az az egy szál rózsa.
Még nincs egy hete annak, hogy hazafelé tartva találkoztam egyik ismerősömmel. Bánatos képpel és esőtől nedves hajjal baktatott szembe velem. Tudtam, aznap történt meg a nagy beszélgetés a barátnőjével. Ingattam a fejem, sóhajtottam egyet és a földet néztem. Egyetlen szál vörös rózsa feküdt a járda mellett, mint a hatásvadász romantikus filmekben. Megálltam mellette és néztem pár pillanatig. Aztán felnéztem a srácra, aki időközben odaért. Bólintott egyet és megelőzve a kérdésemet két szót mondott.
Hát ennyi.
Még nincs egy hete annak, hogy hazafelé tartva találkoztam egyik ismerősömmel. Bánatos képpel és esőtől nedves hajjal baktatott szembe velem. Tudtam, aznap történt meg a nagy beszélgetés a barátnőjével. Ingattam a fejem, sóhajtottam egyet és a földet néztem. Egyetlen szál vörös rózsa feküdt a járda mellett, mint a hatásvadász romantikus filmekben. Megálltam mellette és néztem pár pillanatig. Aztán felnéztem a srácra, aki időközben odaért. Bólintott egyet és megelőzve a kérdésemet két szót mondott.
Hát ennyi.
Szerető unokád
Utolsó kommentek