Kedves Nagyapa!
Családod és ismerőseik ma ülte legnagyobb leányunokád 17. születésnapját. Ne izgulj! Átadtam a jókívánságaidat előre is. Nem kell szabadkoznod amiatt, hogy elfelejtetted. Velem is mindig ez történik.
Tudod, hogy sosem rajongtam ezekért a közös családi vígságokért. Most is kihúztam magam a listáról. Gyorsan köszöntem és betegségre hivatkozva, tonnás takarók alá bújva vészeltem át az egészet, mint gyermek a villámokkal tarkított éjszakát. Mennydörgés volt minden földszintről felhallatszó kacaj. De én tűrtem. Csak minden másodiknál rezzentem össze. Nem fogom azt hazudni, hogy ha te is itt lettél volna, akkor minden másképp lesz. Vagyunk olyan viszonyban, hogy ne lódítsak. Jöhetett volna Jézus, megváltással a zsebében vagy Lindsay Lohan, mindennemű zsebes ruha nélkül én akkor sem bújtam volna ki biztonságos vackomból.
Egy kunyhóba vágytam, messze mindentől és mindenkitől, ahogy mondani szokás. Ott mindig csend van. Vele beszélgetek, ha kedvem támad szót váltani valakivel. Aztán ha kibeszéltünk mindent, nagyokat hallgatunk és figyeljük a tengert, ami csak akkor hullámzik, ha akarom. Nem szeretném, hogy mindig csapkodjanak a hullámok. Biztosan bántaná a fülem, mint a szobába szűrődő zsivaj. Már egészen közel jutottam ehhez a helyhez, mikor berontottak az ajtón, hogy megnézzék jól vagyok-e. Elhaló orrhangon annyit mondtam, "iged".
Felesleges is máshová képzelni magam. Inkább meg kellene tanulnom élvezni azt, ami van. Hányan adnák a fél karjukat, ha olyan családjuk lehetne, mint a mienk? Én meg csak azt szeretném, hogy néha hagyjanak békén. Talán meg sem érdemlem őket.
Tudod, hogy sosem rajongtam ezekért a közös családi vígságokért. Most is kihúztam magam a listáról. Gyorsan köszöntem és betegségre hivatkozva, tonnás takarók alá bújva vészeltem át az egészet, mint gyermek a villámokkal tarkított éjszakát. Mennydörgés volt minden földszintről felhallatszó kacaj. De én tűrtem. Csak minden másodiknál rezzentem össze. Nem fogom azt hazudni, hogy ha te is itt lettél volna, akkor minden másképp lesz. Vagyunk olyan viszonyban, hogy ne lódítsak. Jöhetett volna Jézus, megváltással a zsebében vagy Lindsay Lohan, mindennemű zsebes ruha nélkül én akkor sem bújtam volna ki biztonságos vackomból.
Egy kunyhóba vágytam, messze mindentől és mindenkitől, ahogy mondani szokás. Ott mindig csend van. Vele beszélgetek, ha kedvem támad szót váltani valakivel. Aztán ha kibeszéltünk mindent, nagyokat hallgatunk és figyeljük a tengert, ami csak akkor hullámzik, ha akarom. Nem szeretném, hogy mindig csapkodjanak a hullámok. Biztosan bántaná a fülem, mint a szobába szűrődő zsivaj. Már egészen közel jutottam ehhez a helyhez, mikor berontottak az ajtón, hogy megnézzék jól vagyok-e. Elhaló orrhangon annyit mondtam, "iged".
Felesleges is máshová képzelni magam. Inkább meg kellene tanulnom élvezni azt, ami van. Hányan adnák a fél karjukat, ha olyan családjuk lehetne, mint a mienk? Én meg csak azt szeretném, hogy néha hagyjanak békén. Talán meg sem érdemlem őket.
Szerető unokád
Utolsó kommentek