Kedves Nagyapa!
Elkezdődött. Beköltöztem a koliba és voltam előadáson is. Én már hozzászoktam, de van egy haverom, aki kihagyot egy évet és csak most vették fel egyetemre. Talán én jobban vártam, mint ő. Nem is csoda, hogy az első telefon után, lerázva az egész héten felgyűlt fáradtságot, felpattantam és rohantam a törzshelyünkre.
Felesleges volt a hatalmas sietség. Már a sörömet szorongatva, fél cigivel a számban ültem mire megérkeztek. Nem baj, lelkesedésem nem lohadt. Élménybeszámolóba kezdtünk, inkább magunknak meséltünk, mint a többieknek. Tudta mindenki, hogy igazán nem érdekel senkit, hogy mi történt vele, amíg nem kerül szóba az abortusz vagy a rendőrség. Aztán sorra került a nagy ELTE hallgatója, de hiába faggattam. Semmi. Semmi és megint semmi. Mondott pár szót a szobatársairól és kész. Kérdeztem, mi van az üveg fagyos vodkával, amit első estére tervezett. A hűtőben van, felelte.
Azt sem tudtam, mit mondjak. Nekem isteni volt az első hét. Minden ott folytatódott, ahol tavaly abbamaradt. Idegen lakásban alvás, idegen emberekkel, reggel hatig tartó ivás, csendes borozgatás, kocsmában zenén átkiáltva beszélgetés. Minden, ami hozzátartozik egy főiskolás életéhez. (Csak majdnem minden. Vannak dolgok, amikről az ember nem beszél a nagyszüleivel.) Neki meg semmi. Fel volt háborodva a török-magyar meccs miatt. Gondolom, azt te sem bírtad valami jól. Ne idegeskedj! Tudod, a szíved már nem a régi. Az egy dolog, hogy neked talán ez a meccs volt a hét fénypontja, de te nem költöztél be egy rakás idegen és feltehetően flúgos ember közé. Hisz a fiatalok dolga, hogy bulizzanak, ismerkedjenek, éljenek!
Végül kicsit megnyugodtam. Nem fog annyit érni a diplomám, mint az övé, de talán az életem igen. Bízom abban, hogy lesz mit mesélnem majd, ha eljön az ideje. Ha eljön egyáltalán és nem visz a sírba az életmódom idejekorán.
Azt sem tudtam, mit mondjak. Nekem isteni volt az első hét. Minden ott folytatódott, ahol tavaly abbamaradt. Idegen lakásban alvás, idegen emberekkel, reggel hatig tartó ivás, csendes borozgatás, kocsmában zenén átkiáltva beszélgetés. Minden, ami hozzátartozik egy főiskolás életéhez. (Csak majdnem minden. Vannak dolgok, amikről az ember nem beszél a nagyszüleivel.) Neki meg semmi. Fel volt háborodva a török-magyar meccs miatt. Gondolom, azt te sem bírtad valami jól. Ne idegeskedj! Tudod, a szíved már nem a régi. Az egy dolog, hogy neked talán ez a meccs volt a hét fénypontja, de te nem költöztél be egy rakás idegen és feltehetően flúgos ember közé. Hisz a fiatalok dolga, hogy bulizzanak, ismerkedjenek, éljenek!
Végül kicsit megnyugodtam. Nem fog annyit érni a diplomám, mint az övé, de talán az életem igen. Bízom abban, hogy lesz mit mesélnem majd, ha eljön az ideje. Ha eljön egyáltalán és nem visz a sírba az életmódom idejekorán.
Szerető unokád
Utolsó kommentek